Tegnap nagyon elkapott a mélabú, és teljesen kilátástalannak láttam mindent. Pedig van kilátás. Lehet, hogy azért nem vettem észre a dolgot, mert annyira kézenfekvő az egész, hogy pont ezért kerülte el a tudatomat. Szóval egy álmatlan éjszaka után rájöttem arra, hogy tulajdonképpen plasztikáztathatnám is magamat. Pénzem van rá, főleg most, hogy a covid miatt jól felgyűlt az a pénzem, amit mindenféle utazásokra tettem félre. Úgysem fogok utazgatni mostanában. (Vagy nem is tudom, hogy meddig kell várni az oltásra, én egészséges vagyok és fiatal, úgyhogy a sor végén vagyok.) Szóval már arra is rájöttem, hogy kihez akarok menni. Dr. Rusz Zoltánhoz. Nézegettem a sebészeket, és nála éreztem azt, hogy ő kell nekem. A megérzéseim pedig jók szoktak lenni, lehet rájuk hallgatni.